I believe in expression

A collection of arts and images to my liking. Perhaps yours too.

Iʻm a 20-something Hungarian who recently graduated from uni and is still too busy for her own good. I like to pass the time with writing fic and drawing.

  1. my art
  2. my fic
  3. Fanfan the dearest French ever

Posts I Like
Who I Follow

So, I originally wrote this when Fanfan said she’d like to hear me speak Hungarian, and… and I thought, well that has to be something about Loki. And Tony.

… alas, I was tired, and managed to write a fairy-tale(esque thing). The next day, I had some free time, and doodled. And now… now that I’m actually done, tumblr is being a smart-ass and not letting me upload my recording, because it’s not mp3, and I can’t make an mp3. 

That’s like a ridiculous amount of fail even for me.

(… I hope nobody is going to skewer me for this… I’ll just be nervously hiding in the corner anyway…)

Estimese Lokiról, a magányos törpe jégóriásról

A Fairy-tale about Loki, the lonely dwarf ice-giant

Egyszer volt, hol nem volt, messze innen magas hegyen, mély völgyön túl, hol már a kurta farkú malac rég nem túr, volt egyszer egy magányos törpe jégóriás. Szegény már csecsemőnek is olyan pici volt, hogy a többi óriás nem szerette, s ott hagyták egyes egyedül a nagy templom, magas templom kellős közepén. Loki, a magányos törpe jégóriás meg csak sírt és sírt és sírt, mert kicsi volt és egyedül volt. Ekkor Odin, a fényes aranyló király meghallotta a csöpp kis Loki sírását, felvette, dédelgette, megszerette; hazavitte, s saját fiaként felnevelte a pinduri óriást.

Once upon a time, far away from here, over tall mountains and deep valleys, where the short-tailed pig has long since stopped grubbing, there was a lonely dwarf ice-giant. Even as a babe, the poor thing was so small that the other giants did not like him, and left him inside the great temple, high temple all on his own. And Loki, the lonely dwarf ice-giant just cried and cried and cried, because he was small and alone. Then Odin, the shining golden king heard the cries of tiny little Loki, picked him up, cuddled him, grew to love him; took him home and raised the teeny giant as his own. 

De volt Odin fényes aranyló királynak egy másik fia akit nagyon szeretett: Thornak hívták a herceget, szőke volt és gőgős. Szőke és gőgős Thor herceg szerette ugyan Lokit, de nem vigyázott rá ahogy egy bátynak kell, kinevette, rossz szóval illette, mire öccse nagyon elszomorodott, s nagy termében, kerek termében ült és csak sírt és sírt és sírt, mert nem szerette senki őt.

But Odin shining golden king had another son he dearly loved: the prince was called Thor, he was blond and arrogant. Though blond and arrogant prince Thor loved Loki, he did not take care of him as an older brother should, laughed at him, said bad words to him, which caused his younger brother to sadden greatly, and sat in his great room, round room, and cried and cried and cried, because no one loved him.

Ekkor egy madár szállt a magányos törpe jégóriás ablakába, és így szólt:

Then a bird landed on the sill of the lonely dwarf ice-giant’s window, and spoke:

- Miért sírsz, Odin fényes aranyló királynak második fia? Ki bántott téged, ki törte szíved?

"Why do you cry, second son of Odin shining golden king? Who hurt you, who broke your heart?"

- Jaj, jaj, kis madár, könnyű szárnyú szép madár! Nem szeret a bátyám, kinevet, rossz szóval illett! Nem szeret az apám, csak a bátyám kedvében jár! Nem szeret az anyám, csak a bátyám kedvében jár!

"Oh, oh, little bird, light-winged little bird! My older brother doesn’t love me, laughs at me, says bad words to me! My father doesn’t love me, he favors my older brother! My mother doesn’t love me, she favors my older brother!"

- Rossz szó elől, gúny elől bújtasd el szived, rejts el szíved, szépszemű királyfi. Gyere, én elrejtelek az égig érő fa kilenc fényes ága közé, kilenc fényes ágnak sűrű ezüstlő lombja közé, sűrű ezüstlő lombjának drága levelei közé! Ott majd nem talál meg rossz szó! -, s így szólva a madár szárnyára vette, elrejtette a királyfit, elrejtette Lokit, a magányos törpe jégóriást mindenki szeme elől.

"Hide your heart, conceal your heart from bad words, from ridicule, prince with beautiful eyes. Come, I’ll hide you among the sky-reaching tree’s nine shining branches, among the nine shining branches’ thick silver foliage, among the thick silver foliage’s precious leaves! No bad words shall find you there!", said the bird, and took him on it’s wing, hid the prince, hid Loki, the lonely dwarf ice-giant from everyone’s eyes.

Nagy volt a jaj és a baj Odin fényes aranyló király házában! Hova lett, merre lett kisebbik fia? Felforgatták a palotát, minden tágas termét, minden aranyló szobáját, de nem találták sehol: se az ágyban, se a konyhában, se a kertben, se a padláson. Ki látta, ki vitte el, merre ment? Sírt és sírt és sírt a királyi pár, sírt Odin, sírt Frigga, sírt Thor. Megparancsolta Odin fényes aranyló király, hogy aki látta, aki tudja merre van szépszemű, ezüstnyelvű fia, az mondja el neki, vagy ha vissza hozza, teljesíti egy kívánságát. 

Great were the wails and cries in Odin shining golden king’s house! Where did his smaller son go, which way did he leave? They rummaged the palace, every broad room, every golden room, but could not find him anywhere: not in bed, not in the kitchen, not in the garden, not in the attic. Who saw him, who took him, which way did they go? The royal couple cried and cried and cried, cried Odin, cried Frigga, cried Thor. Odin shining king commanded that whoever saw him, whoever knows where his beautiful-eyed, silver-tongued son is, tell him, or if they bring him back, he’ll grant their wish.

Vitték a hírt messze földre, kilenc földre, s egyszer csak a Vasember is meghallotta. Hegyezte vasfülét, összedörzsölte vas kezét; mindene vasból volt, vasból volt a lába, vasból volt az orra, vasból volt a haja és vasból volt a szíve. Ez bántotta a legjobban a Vasembert, mert szerette volna, ha legalább a szíve nem lett volna vasból: így hát elhatározta, hogy megkeresi a szépszemű, ezüstnyelvű magányos jégóriást, és azt kívánja Odin fényes aranyló királytól, bárcsak ne lenne vasból az ő szíve.

The news traveled to far lands, nine lands, until the Ironman heard it too. He perked his iron ears, rubbed his iron hands together; he was made of iron from tip to toe, his legs were iron, his nose was iron, his hair was iron and his heart was iron. This grieved the Ironman the most, because he would have liked for at least his heart to not be made of iron: so he decided to find the beautiful-eyed, silver-tongued lonely ice-giant, and wish from Odin shining golden king that his heart not be made of iron.

El is indult hát, bejárt minden messzi földet, mind a kilenc földet, s hiába esett eső, tűzött nap, fújt a szél, ő ment és ment, egyik vasláb a másik után, meg nem állt míg el nem ért az égig érő fa tövébe. Ott felnézett, és látta hogy a kilenc fényes ág közül az egyikre egy madár vissza-vissza száll, mint kinek fészke van ott: fogta hát magát, és elkezdett felmászni a fára.

And thus he took off, wandered around all the far lands, all the nine lands, and it didn’t matter that it rained, that the sun burned, that the wind blew, he walked and walked, one iron leg right after the other, and didn’t stop until he reached the root of the sky-reaching tree. There he looked up, and saw that a bird flew back again and again onto one of the nine shining branches, as though it had a nest: so he shook himself and began to climb up the tree. 

Hajaj! A sűrű ezüstlő lomb drága levelei közül nagy csiviteléssel madárhad röppent fel, kis madarak, könnyű szárnyű szép madarak, s mind a Vasemberre vetették magukat, csipkették, karmolták ahol csak érték, de ő vasból volt, nem fájt az neki. Mászott, mászott csak tovább, míg nem kilenc fényes ágnak sűrű ezüstlő lombja között meg nem látta a magányos törpe jégóriást.

Oh-oh!  From the precious leaves of the thick silver foliage a whole army of birds took off with great tweeting, small birds, light-winged pretty birds, and all off them attacked the Ironman, pecked him, scratched him where they could, but he was made of iron, and was not hurt at all. He kept on climbing and climbing, until he saw the lonely dwarf ice-giant among the thick silver foliage of the nine shining branches.

- Ki vagy te? - kérdezte Loki, a szépszemű, ezüstnyelvű királyfi.

"Who are you?", asked Loki, the beautiful-eyed, silver-tongued prince.

- A Vasember vagyok, és téged kerestelek messzi földön, kilenc földön. - válaszolta a Vasember, és leült pihenni a faágra a magányos törpe jégóriás mellé.

"I’m the Ironman, and I have been looking for you in far lands, nine lands.", the Ironman answered, and sat down on the branch next to the lonely dwarf ice-giant to rest. 

Égig érő fa fényes kilenc ágai között, sűrű ezüstlő lombjai között, drága levelei között beszélgetett sokáig a Vasember és Loki, a magányos törpe jégóriás, s tán még ma is ott ülnek a fa tetején, ha azóta nem vitte haza magához a Vasember; merthogy megszerette, dédelgette, s már nem volt a szíve vasból, és Loki se volt magányos többé.

Among the nine shining branches of the sky-reaching tree, among it’s thick silver foliage, among it’s precious leaves talked for a long time the Ironman and Loki, the lonely dwarf ice-giant, and maybe they are still sitting there on the top of the tree even today, if the Ironman hadn’t taken Loki home; because he grew to love him, cuddled him, and his heart was no longer of iron and Loki wasn’t lonely anymore either.

FIN

  1. baka-asako reblogged this from artsiesforever
  2. scyllaya reblogged this from artsiesforever and added:
    (FrostIron kb magyar népmese formában, most már mindent megéltem XD)
  3. nighttimesshare reblogged this from artsiesforever
  4. falconrune reblogged this from artsiesforever and added:
    wow that was actually really adorable
  5. blackstormsshadow reblogged this from artsiesforever and added:
    There is nothing wrong with you … NOTHING … You’re just … too precious for this world ….
  6. positivelypuzzled reblogged this from artsiesforever
  7. terresdebrume reblogged this from artsiesforever
  8. deykae reblogged this from artsiesforever and added:
    *flails* The fairytale fanart! The perfect Hungarian folktales style fanart! *flails some more* Whatever you’re doing...
  9. terresdebrume said: Aw, it’s cute! Also, sorry to hear you recordings aren’t uploadable :/ Maybe next time try to put it on a Video (with something to hide your face if you don’t want to show it on the web)? Lovely little drabble, and the pic is nice too :)
  10. artsiesforever posted this